Elmentél

Reggel mikor felébredtem,

Az volt első gondolatom.

Nem mehetsz el búcsú nélkül,

Ezt én nagyon jól tudom.

Hisz úgy szeretsz Te engemet,

Nem vinne rá a lelkiismeret,

Hogy ne búcsúzz drága Szerelmem,

Tudtam, vártam üzeneted a gépemen.

Jöttél nem hiába vártalak,

Búcsút intettél, míg nem láthatlak.

Remélem, nem sokáig leszel távol,

Annyira várlak, oly szép ez a mámor.

Mámorban élek mióta megismertelek,

Soha nem gondoltam, ennyire szeretlek.

Szeretlek kedvesem, tudom viszont szeretsz,

Ugyanolyan szép neked is, ha velem lehetsz.

Egyszer álmaink majd valóra válnak,

Akkor leszünk boldogok, örülünk a mának.

Oly szép lesz, az a bizonyos nap,

Mikor karjaidban tartasz, én imádlak.

Mire versemnek végére érek,

Megjössz, nemhiába vártalak Téged.

Sietsz hozzám, hogy velem lehess,

Tudom, érzem mennyire szeretsz,

Szeretlek, mely szívemből fakad,

Szerelmem irántad soha el nem apad.

Napról-napra jobban, imádlak Téged,

Boldog vagyok, hogy Isten összehozott Véled.

Tobai Rózsa 2011.05.23.