Jöttél váratlanul

Édes, Drága Egyetlen Szerelmem,
Újabb vers született szerelmes szívemben.
Hozzád szólok ismét szerelmesem,
Mert Te vagy az én szeretett Kedvesem.

Jöttél életembe oly váratlanul,
S én beléd szerettem, ártatlanul.
Életem megváltozott hirtelen,
Oly boldog lehetnél énvelem.

Mindig amikor eljön az este,
Rád gondolok, vajon eszedbe jutok e?
Szívem érzi, hogy mennyire szeretsz,
S én vissza adom néked, e szeretetet.

Napjaimat hirtelen megszépítetted,
Felébredek, s várom, itt lehetek Veled.
Kettőnknek ebben a technika segített,
Hogy boldogok lehetünk, így egymás mellett.

Gondolatban állandóan itt vagy velem,
Mikor nem látlak, helyemet nem lelem.
Tudom, hogy szeretsz, hisz érzi ezt szívem,
Hisz az én szívem is ezt érzi, Kedvesem.

Álmunkból felébredve, rádöbbenünk egyszer,
Hogy ez a valóság, teli szerelemmel.
Szívünk és szerelmünk, egyre hajt szüntelen,
Míg egymás karjában kötünk ki szerelmesen.

Akkor leszünk csak igazán boldogok,
Mikor a holdsugár kettőnkre felragyog.
Mindketten tudjuk, eljön az ideje,
S akkor lesz szívünk, szerelemmel tele.

Tudom értem, mindenről lemondasz,
S én érted megteszem, szintén ugyanazt.
Szeretlek Kedvesem, Te vagy a mindenem,
Te vagy szívem vágya, Te vagy álmom párja.

Tobai Rózsa 2011.05.14.