Szerelmemnek

Nem akarok mást, csak Téged.
Ragaszkodni hozzád, mint fához a kéreg.
Nem akarok mást csak karjaidban lenni.
Örökké szeretni, soha el nem engedni.

Engedd, hogy szeresselek Téged.
S te legyél az, ki visszatart.
Úgy hiányzik a gyöngédséged,
Mint növényeknek a nyári zivatar.

Szeretlek kedvesem, soha ne feledj.
Bármerre is visz utad, én értem epedj!
Szeress örökké, soha el ne hagyj.
Tiéd leszek egyszer, csak meg ne tagadj!

Tudom, hogy szerelmem plátói,
De nem tudok másról álmodni.
Rólad álmodom minden éjjel,
S karjaidban tartasz teli reményekkel.

Látod miattad, mily szépeket mondok,
Ha szépen szólsz hozzám, karjaidba omlok.
Megint visszatér újfent az álmom,
Te vagy kire én állandóan vágyom.

Egyszer talán majd megérted,
Mit jelentesz nekem.
Nem a kor, s az idő számít,
Hanem az érzelem.

Tobai Rózsa 2011. 04.28.